Mai bejegyzésünk témája a kategóriamenedzsment. Mint a cím is utal rá, nem szeretnénk egyetlen lélegzetvétellel letudni ezt a kérdést, így ezt a mostani bejegyzést tekintse a Kedves Olvasó egyfajta bevezetésnek, vagy még inkább amolyan kedvcsinálónak.

Egy magyar élelmiszerbolt, ahol értenek hozzá.

Egy kép többet ér ezer szónál – tartja a kínai közmondás – hát még egy videó! Így most mi a helyett, hogy  definíciók hadával riaszanánk el a kategóriamenedzsment iránt érdeklődőkek, illetve untatnánk azokat, akik napi szinten foglalatoskodnak vele, egy remek kisfilmet ajánlunk megtekinti inkább:

A VIDEÓ MEGTEKINTÉSÉHEZ KATT IDE! (tényleg nem érdemes kihagyni!)

(Óriási csalódással kellett kellett tudomásul vennünk, hogy a linkről elérhető videót a website nem engedi más oldalra beágyazni, így kénytelenek voltuk a linkelést választani)

Forrás: thegrocer.co.hu (az egyik legnagyszerűbb angol FMCG és retail szektorral foglalkozó oldal)

Folytatás következik, de addig is, további információk, elérhető szolgáltatások: cégünk honlapján.

A To-Genkyio design stúdió által kínált módszer segítségével a jövőben sokkal könnyebben nyomon követhető lesz a csomagolt húsok (és talán más élelmiszerek) frissessége. A japán cég megoldása az ún. gázérzékelő szenzorok innovatív alkalmazásán alapul. A lényeg röviden, hogy a húsok csomagolását –  a cég által kifejlesztett –  olyan címkével látják el, melyben ammónia érzékeny színezék található. A nyers húsok frissességük múlásával arányosan egyre több ammóniát bocsátanak ki, mely a csomagoláson keresztül távozva reakcióba lép a speciális címkével, ami ennek hatására – az ammónia mennyisének megfelelően –  elszíneződik, kétségbevonhatatlanul jelezve az áru pillanatnyi minőségét.

A címke nem csal. Kézbe véve a terméket azonnal láthatjuk, mennyire friss az áru.

Egyszerű és mégis lenyűgöző találmány, mely a boltosok és a fogyasztók életét is egyaránt megkönnyíti. Azon nem is érdemes csodálkozni, hogy az ötlet Japánból származik, ahol az emberek az alapanyagok frissességére és minőségére mindig is különösen nagy figyelmet fordítottak.

Friss és romlott áru egymás mellett. Egyértelműen látszik a különbség.

Természetesen a frissességnek is vannak szintjei. Az ammónia érzékeny címke fokozatosan színeződik el, s mikor teljesen kékké válik, akkor biztosan tudhatja a vevő, hogy a termék fogyasztásra már alkalmatlan. Ha valaki figyelmetlen, és nem venné észre az intő jelet, azt sem probléma, a címke ugyanis úgy lett kialakítva, hogy egy bizonyos ammónia mennyiség felett a vonalkód is leolvashatatlanná váljon, eladásra alkalmatlanná téve ezzel a terméket.

A frissesség fokozatai szemléletesen.

Ne menjünk el szó nélkül amellett sem, hogy a homokóra design is mennyire szellemes.

Források: thedieline.com; sci.u-szeged.hu.

Mai bejegyzésünk témája egy szóra sem méltó dolog: a toalettpapír. Szinte hihetetlen milyen keveset beszélünk róla ahhoz képest, hogy mindennapi életünk szerves és nélkülözhetetlen részét képezi. S bár jól nevelt emberek Winston Churchill monogramjával fémjelzett dolgokról nem értekeznek, mi most vesszük a bátorságot.

Kemény megoldás az ókori Kínából.

Azt lehet tudni, hogy a kora-középkori Kínában már használtak papírt ilyen célra. Fennmaradt ugyanis egy 589-ből származó írás, melynek tudós szerzője arról panaszkodik, mennyire szomorú, hogy a nagy filozófusok gondolatainak lejegyzésére is alkalmas papírt egyesek milyen méltatlan célból veszik igénybe, s hogy ő maga ezt sosem tenné. Szerencsére a sorok nem találtak megértő fülekre, az 1300-as évek végén Kínában már „sorozatgyártásban” készült a „WC-papír” a császári udvar számára. A higiéniai szempontból mindig is a keleti után kullogó nyugati világban még hosszú időnek kellett eltelnie azonban, hogy eldobjuk a jól bevált libatollat, és behozva a másfél évezredes lemaradást, mellékhelyiségeinkben is rendszeresítsük a papírt.

A toalettpapír ma is ismert formáját az Egyesült Államokban nyerte el a 19. században, „feltalálását” Joseph Gayetty nevéhez szokás kötni. Annak ellenére, hogy ”találmányát” 1857-ben mutatták be először, az amerikai nagyközönség számára a boltokban csak a húszas évektől vált elérhetővé, hogy aztán megkezdhesse világkörüli hódítóútját.

A fejlődés azonban nem ért véget! Számos mérnök, designer és művész lát fantáziát, alkotási lehetőséget a méltatlanul mellőzött WC-papírban, így a folytatásban mi most ezeket mutatjuk meg.

A divatos sorozatok után ez is népszerű lehetne itthon.

Sudoku fanatikusoknak...

origami...no comment

A Green Peace a WC-n is figyelmeztet a környezet-tudatosságra.

Miért ne olvashatnánk horror sztorikat a WC-n ülve, végülis jobb ha ott sz..nk be!

Keményfiúknak...

További szellemes alkotások: itt.

És egy kis művészet a végére (egy remek francia művész kreációi):

Van aki csupasz gurigát nem hajítja rövest a szemétbe..

Duchamp Fountain-je után szabadon.

További művészi alkotások: itt.

Források: toxel.com; wikipedia.com. Az ötletadó linkért köszönet Mariannak!

Sietős tempót diktáló világunkban a boltban vagy automatából vásárolt üdítőket, alkoholos italokat sok esetben nem pohárból kortyolgatjuk, hanem – uccu neki – üvegből döntjük magunkba. Ez a fajta fogyasztói „igénytelenség” rohanó életvitelünk természetes velejárója. Az aluljáróban sebtében vásárolt ásványvízhez az automata nem szokott poharat adni, és otthon is kényelmesebb dobozból szürcsölni a sört (ne adj Isten üvegből a bort) , megspórolva ezzel a reggeli/esti mosogatást.

Lehetne még firtatni az ok-okozati összefüggéseket…, de nem tesszük, mindenek előtt azért, mert ez nem egy illemtan blog. A bejegyzés célja pusztán annyi, hogy felhívjuk egy ezzel kapcsolatos igen gyakran hangoztatott problémára a figyelmet, és annak egy ritkábban látott-hallott megoldására is.

Dobozos sört kortyolgató bangkoki férfi. Könnyen rossz vége lehet...

Az elmúlt években különféle internetes fórumokon számtalanszor riogatták az embereket azzal, hogy az üvegből/dobozból ivás egészségünkre nézve milyen veszélyekkel járhat. 2007-ben futótűzként terjedt a hír kör e-mailek formájában, hogy Franciaországban egy hajókiránduláson részt vevő turista életének egy patkányvizelettel szennyezett dobozos üdítő vetett véget. Az eset nagy port kavart, egyes helyeken arról lehetett olvasni, hogy a dobozos üdítők fedele szennyezettebb lehet, mint a nyilvános WC-k ülőkéje.

Az említett haláleset realitását tudós berkekben sokan vitatták, és általában a helyzet veszélyességéről és drasztikusságáról is megoszlottak a vélemények, ellenben az kétségtelen tény, hogy a koszos raktárokból, kamionok raklapjairól a bolti polcokra kerülő üdítők melegágyai lehetnek a különféle baktériumoknak és egészségünkre veszélyes kórokozóknak. Ezért jobb az óvatosság.

A San Pellegrino dobozos üdítői. Egy egyszerű megoldás...

A tanulság roppant egyszerűen levonható: ha tehetjük, igyunk pohárból, amikor meg nem, igyekezzünk a lehető legjobban megtisztítani, fertőtleníteni az üveget, dobozt a fogyasztást megelőzően. Azonban az utcán vagy kirándulások alkalmával sokszor ez utóbbira nem nyílik lehetőség. Pont az ilyen esetekre tervezett az olasz San Pellegrino cég dobozos üdítőinek fedelére  olyan védőfóliát, mely a felbontásuk pillanatáig tisztán tartja a fémdobozok fedelét. Ivás előtt nincs más dolgunk, mint egy mozdulattal eltávolítan őket, s már kortyolhatunk is.  A fenti és a most következő két fényképen ezek láthatóak.

Vajon melyiket csomagonák az anyukák nyugodtabb szívvel gyermekük uzsonnás szatyrába?

Az ötlet szenzációs, minden gyártónak rendszeresítenie kéne, márcsak azért is, mert ez tipikusan egy olyan dolog, melyre a fogyasztók nagyon pozitívan reagálnának. 

Biztonságos csomagolás: a gyártó a fogyasztók egészségéről sem feledkezett meg.

Tegyük hozzá, a dobozos San Pellegrino üdítők designját amúgy is nagyon jól eltalálták a tervezők,  és – bár ez nem a reklám helye -  az ízük is remek.

Képek forrásai: bangkoki férfi: flickr.com(ronnasham), termékfotók: saját készítés.

Köszönet R.F.-nek, aki a múlt héten az üdítőkkel együtt a mai bejegyzés témáját is a kezembe nyomta, és mindazoknak akik türelemmel vártak ezek elfogyasztásával, míg le nem fényképeztem őket.